Rólunk

Burits Anna 

tréner

"Mindig is olyan nagy és fontos kérdésnek tűnt, hogy egyszer el kell dönteni merre tovább. 

Emlékszem, sokat gondolkodtam ezen. Úgy tűnt, a döntés egyszeri és végleges lesz, ezért ügyesen kell választani. 

Sok nagyon különböző dolog érdekelt (és érdekel ma is): a zene, a művészet, mindig szerettem rajzolni és szerettem a jó filmeket, az elgondolkodtató történeteket, a jó vitákat és a nagy beszélgetéseket, a tantárgyak közül a matekot és ugyanakkor a magyart is. Kicsit ezt is, kicsit azt is. De akkor melyik az igazi? 

Felmerült a jogász, az építész, a művészettörténész, de ez mind "összegyúrhatatlannak" tűnt, így végül azt próbáltam megkeresni, ami a leginkább mozgat és vonz, így döntöttem el, hogy pszichológiát szeretnék tanulni. 

Mára pszichológusként dolgozom egy gimnáziumban. A munkám izgalmas, mert sokszínű és mindig újdonságot hoz, hiszen emberekről szól. Ennek a pályának is - sok másikhoz hasonlóan - rengeteg területe van, így folyamatosan új irányokat fedezhetek fel, próbálhatok ki. A jó hír az, hogy az út sokfelé ágazó, nem egy döntésen múlik minden. :)"

Buzgó Éva 

tréner

Gyerekkorom óta sokféle dolog érdekelt, szerettem volna zenész, matektanár, néprajzkutató, pszichológus lenni. Végül nem lettem sem tanár, sem kutató, még csak utcazenész sem, viszont sikerült egy olyan munkát és egy olyan közeget találnom, ahol több terület, több típusú munka és feladat találkozik, én meg lubickolhatok a változatos szerepek között: lehetek ötletelő, projektvezető, szervezeti jövőtervező és mellette az íróasztaltól távol lehetek lelkes felvételi információátadó vagy épp dobófal játékmester. 

Szeretek a Pécsi Tudományegyetemen, a KÖSZI-ben dolgozni, projekteket megálmodni, megvalósítani, tervezni, ötletelni. Fontos, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek, és amiben hiszek, olyanokkal működöm együtt, akiknek ez nem csak munka…

Kalapos Judit

tréner

Egyszer úgy fogalmaztam meg, hogy hivatásos útkereső vagyok, annak ellenére, hogy hét éve dolgozom ugyanott. Kisgyerekként óvónő szerettem volna lenni, aztán tanár, ami középsulis koromban már elég őrült ötletnek tűnt, aztán mégis kikötöttem a történelem bölcsész szakon. Nem bántam meg, sok érdekes dolgot tanultam, jó emberek között alakulgattam, a magam választotta városban, Pécsen. Az egyetem után végül nem a tanítás jött lehetőségként, hanem a PTE Központi Hallgatói Szolgáltató Irodája, ahol a karrier programban főleg rendezvényszervezéssel és hallgatói tanácsadással foglalkozom.

Szeretek emberekkel kapcsolatot találni, meghallgatni másokat. Minden beszélgetés hozhat új gondolatokat, elindíthat bennünk változásokat. Szeretek olvasni, táncolni, bringázni, lábat lógatni, figyelni a világot, közben tanulni másokról és magamról új dolgokat. Fontos, hogy lássam az értelmét annak, amivel foglalkozom, és jól érezzem magam azokkal, akikkel együtt dolgozom.

Azt remélem, hogy a mostani táborban közösen találunk meg ajtókat, amik mögött tágas lépcsőházak nyílnak, további lenyomásra váró kilincsekkel...

Papp András

csoportvezető tréner

Akartam lenni régész, dobos, színész, tanár, sokat kereső menedzser, világmegváltó, bio-gazdász, jóga-tanár, öko-hostel tulajdonos.

Jelenleg trénerként, fejlesztőként dolgozom egyetemek és középiskolák pályaorientációs, karriertanácsadói szolgáltatásait segítendő - s ha Isten tovább segít, s magam is elég bátor leszek, Waldorf-tanító lesz belőlem.

Teljesen mást tanultam, mint ahol eleddig dolgoztam. Viszont sok kompetenciámat használom, melyeket a cserkészélet során, a gimnáziumi diákéletben, szülői szerepemben, s a munkahelyeimen csiszolhattam.

A saját utamat megtalálni nehéz munka volt eddig, s nem is áltatom magam, hogy vége. Sőt, mindennapossá vált. Úgy érzem pont jó helyen vagyok. Az úton.

Urbán Péter

tréner

Gyerekkoromban focista szerettem volna lenni. Nem is akárhol: a Bundesligában. Sőt, a német nemzeti tizenegyben akartam rúgni a gólokat, nyerni a meccseket, magasba emelni a győztes trófeákat! “Hát hogyan, Te?! Hisz felvidéki magyar fiú vagy, nem lehetsz német válogatott, inkább találj ki valami mást…” – mondogatták a „tapasztalt felnőttek” körülöttem. De én – hat-hét évesen – nem hallgattam rájuk, s elkezdtem önszorgalomból németül tanulni. A gyerekkori álmom által vezérelt úton haladva német és történelem szakon elvégeztem az egyetemet, eltöltöttem néhány tanulmányi utat Brémában, Koblenzben és Bécsben, s jelenleg épp német kultúra és irodalom szakon fejezem be a doktoranduszi tanulmányaimat Pozsonyban. Közben egy nonprofit szervezetben is tevékenykedem koordinátorként, csoportvezető trénerként, s ez a munka nagyon nagy örömmel tölt el. Pedig semmi szögletrúgás, semmi tizenegyesek, semmi biciklicselek… Bizony, nem lettem német válogatott futballista. Úgy látszik mégiscsak a „tapasztalt felnőtteknek” lett igazuk. Vagy mégsem?

Visontai Kovách Dalma

táborvezető

Trénerként dolgozom, középiskolás programokat vezetek. Szeretem a mozgást és a sokszínű életet, szeretem rendszeresen próbára tenni magam: bringával járok, playback színházban játszom, barlangászom, néptáncolok.

Fontos nekem a közösség, örülök, hogy nagy és jó fej családom és sok-sok barátom van. Viszont tőlem senki nem kérdezte meg idejében, honnan jövök és hová megyek… Igyekeztem tudatos lenni, de nem nagyon jutottam túl azon, hogy melyik tantárgy érdekel. Azt, hogy megtaláltam azt a munkát, amit igazán szeretek, inkább a véletlennek köszönhetem.

Gyerekkoromban gyakran hallottam a felnőtteket számolgatni, hogy „mennyi van még a nyugdíjig”. Úgy tűnt, a munka valami nehéz kötelesség, amit ki kell bírni valahogy. Nagyon hálás vagyok az Életnek, hogy kiderült, lehet ez egészen más is! A munka nekem ma pörgés és lelkesedés, közös alkotás emberekkel, akiket szeretek, azért, hogy a világ egy jobb hely legyen.

Ilyet kívánok Nektek is! Bízom benne, hogy a táborunk segít abban, hogy megtaláljátok.

Összeköt-ő:

K. Serbán Brigitta

(A kép csak illusztráció. Munkatársaink a képen láthatótól eltérőek lehetnek...)